Marcia Presky Női Egészségmegőrző Program
Marcia Presky Women’s Health Empowerment Program (WHEP)
American Jewish Joint Distribution Committee logo
facebook
Dr. Sávolt Ákos, az Országos Onkológiai Intézet Emlő Sebészeti Osztályának osztályvezető helyettese, a 2014-es Nancy Brinker Nagyköveti Ösztöndíj díjazottja: Előadás a 2014-es San Antoniói Emlőrák Szimpóziumról

Munkámat tekintve emlősebész és onkológus vagyok. Osztályunk a daganatsebészeti központon belül 2012-ben alakult és vált a hazai emlőrák sebészeti ellátásának vezető centrumává. A mai napig az ország egyetlen önálló emlősebészeti osztálya vagyunk, felvételt nyertünk az EUSOMAba az európai emlősebészeti osztályok emlő központjai (breast units) közé. Osztályunk az elmúlt években egyre nagyobb számban végez emlőrák és emlőrekonstrukciós műtéteket. Az utóbbi években ez a szám elérte a több mint 1000 primer emlőrákos műtétet – ez az összes, hazánkban végzett emlőrák műtétek 15%-a.

Ilyen szakmai háttérrel pályáztam meg tavaly a Susan G. Komen Alapítvány Nancy G. Brinker magyarországi nagyköveti ösztöndíját, és nagy megtiszteltetésként ért, hogy tavaly, 2014-ben én lettem az a szerencsés, aki elnyerhette az ösztöndíjat. A díjat egy évvel ezelőtt szintén a Női Egészségmegőrző Program rendezvényén, az Uránia mozi színpadán vettem át AndréGoodfriend nagyköveti megbízottól, és később találkozhattam személyesen Nancy Brinker asszonnyal is. Én voltam az ötödik díjazott, a kollégáimmal ellentétben én nem az emlőrák kutatási területén dolgozom, hanem a mindennapi betegellátásban. Ebben a formában én lettem az első olyan klinikai orvos, aki a Nancy Brinker ösztöndíjban részesült, és aki a munkája során nap, mint nap találkozik emlőrákos betegekkel. Ezért is örültem nagyon, hogy az idei díjazott is hasonlóan klinikai orvos: Dr. Szabó Éva radiológus főorvos asszony, akivel egyébként minden napos munkakapcsolatom van. A kongresszust, amelyen részt vehettem, minden év decemberében Texas állam San Antonio városában rendezik meg. San Antonio légvonalban 10.000 km-re fekszik Budapesttől és csak 2 átszállással, 3 repülőúttal közelíthető meg. Az én utazásom több mint 17 óráig tartott. Decemberben kellemes 22 fokban érkeztem meg San Antonióba és rögtön fölkerestem a kongresszus helyszínét, a Henry Gonzalez Convention Center-t, ami a város közepén a River Walk szélén található, és már a regisztrációkor éreztem,
hogy ez lesz a legnagyobb szabású orvosi kongresszus, amelyeken valaha is részt vehettem.

Amikor beléptem a fő előadóba, elámultam - nem tudom fényképeken vissza lehet-e ezt adni, de valójában nem hittem a szememnek a tömeg láttán, ami ott fogadott. Egy hatalmas kiállító teremből alakították ki ezt az előadót, és több ezer ember hallgatta egyszerre az előadásokat. A 2014 évi kongresszuson összesen 7945 regisztrált érdeklődő vett részt 105 különböző országból. Az 5 napos szimpózium során meghívott előadók beszámolói, továbbképzések, napi 2 alkalommal poszter-szekciók, poszterek bemutatása, mini szimpóziumok és kerekasztal beszélgetések folytak egyszerre párhuzamosan. Számtalan nagyon érdekes előadást hallgattam meg, amelyeken új kutatási eredményekről számoltak be az előadók. Én ezeket most átugorva egy, véleményem szerint közérdeklődésre igényt tartó témáról szeretnék
mesélni Önöknek.

Ezt a témát az én szakterületemről hoztam, ami a korai emlőrák onkológiai sebészetében bekövetkezett jelentős változásokról szól. Azért tartom ezt fontosnak, mert ezek azok a kérdések, amelyek Önöket, a betegeket vagy a betegek hozzátartozóit is különösen érdekli.

A korai emlőrákok kezelésének első lépése maga a műtét. A san antoniói szimpózium összes ilyen témájú előadása egyetértett abban, hogy a kezelésnek az első legfontosabb lépése az emlőterápiás bizottság munkája (onco-team). Tagjai magasan képzett emlő vagy onkológus sebész, plasztikai sebész, radiológus, patológus, és klinikai szak pszichológusnak – ezeknek a szakembereknek kell részt venniük az emlőterápiás üléseken. Kitért a kongresszus arra a kérdésre is, hogy ezeken a bizottsági üléseken ott legyen-e a beteg. Magyarországon már törvény van arról, hogy minden rákos beteg csak bizottsági döntést követően és annak alapján kezelhető. Ez az Onkológiai Intézetben minden ráktípusban évek óta bevett szokás, de nagyon fontosnak tartjuk azt is, főleg az emlőrák tekintetében, hogy a beteget is bevonjuk a döntési mechanizmusokba. Minden emlőterápiás intézménynek saját, írott formában elérhető kezelési protokolljának kell lennie, a kezeléseket minden esetben az emlő terápiás bizottság határozza meg, és a döntésekbe be kell vonni a pácienst is. El kell mondani a betegeknek az emlőmegtartó és a teljes emlő eltávolító műtétek lehetőségeit. Szükség esetén a lehetséges rekonstrukciós lehetőségeket is el kell mondanunk a betegeknek. Törekedni kell arra, hogy a diagnózis megszületését követően maximum 31 napon belül kezdődjön a megfelelő kezelés. Ezek azok a megállapítások melyek már világszerte elfogadottak, és amelyek alapján kell a korai emlőrákok kezelését kezdenünk.

Évekig tartott az a vita az emlőrák sebészek között, hogy a műtét során mi az az ép szél, ami megfelelő a daganatok eltávolításakor. Én találkoztam 2cm, 1cm, 5mm, 2mm, 1mm ép széllel is. Minden daganattípus, minden ország, minden kongresszus mást mondott korábban. Most San Antonióban és az ez követően az európai Szt. Gallen-ben a vita lezárult. Az összes eredményt összegezték és ez alapján megállapították, hogy a kiterjesztett több cm ép szélnek nincs jelentősége a gyógyulási esély szempontjából. Alapvető fontosságú, hogy a tumort vagy a DCs-t ép széllel kell eltávolítani. De ennek mérete nem döntő tényező a gyógyulás szempontjából. Amikor a patológus megfesti az ép szélt kék festékkel, annak a metszetén ne legyen tumor, és akkor elmondható, hogy a betegség épen van eltávolítva, így nincsen szükség kiegészítő műtétekre. Ennek megfelelően ma már úgy dolgozunk, hogy amennyiben az ép szép 1mm-nél kisebb, akkor az emlőbizottság dönti el, hogy ez önmagában elégséges-e, illetve kapjon-e kiegészítő sugárkezelést a beteg. Amennyiben az ép szél 1mm-nél nagyobb, semmi esetben sem szükséges komplettáló műtét.

Másik fontos kérdés volt az, hogyan jelöljük a tumor helyét az emlő műtétek során. Az emlősebész a műtét során az eltávolított tumor ágy helyét fém klippekkel kell jelölni. Ezeket a fém klippeket használja fel a sugárterápiás doktor arra, hogy megtervezze a sugárterápiás ellátást, illetve nagyon jó támpontot adnak a későbbi ellenőrző ultrahang, az MRI vagy a CT kontroll vizsgálatok során. Ezek a klippek semmi féle gondot nem okoznak, de a kezelő orvosoknak a további ellátáshoz és az ellenőrzéshez nagyon fontosak. Ezt az eljárást minden emlőmegtartó műtétnél szükséges elvégezni.

Egy másik nagyon fontos, ebben az évben konszenzussal lezárulásra kerülő téma a hónalji nyirokcsomók kezelése. Korábban elfogadott volt, hogy amennyiben a hónaljban nincs áttétes nyirokcsomó a diagnóziskor, akkor nincs szükség az összes nyirokcsomó eltávolítására. Ezt már 10 éve használjuk és így végezzük a műtéteket. Nincs előnye annak, hogyha megelőzésképpen az összes nyirokcsomót eltávolítjuk a hónaljban a túlélés tekintetében. Az összes nyirokcsomó eltávolítása akkor indokolt, ha a műtét előtti kivizsgálás illetve a vékonytű biopsziás mintavétel egyértelműen igazolja, hogy legalább egy beteg nyirokcsomó van a hónaljban. Ebben az esetben továbbra is el kell távolítani a többi nyirokcsomót.

Az őrszemnyirokcsomó biopszia használhatóságával kapcsolatban szintén új megállapítások jelentek meg a tavalyi év folyamán. Nagyobb méretű daganatoknál, kemoterápia előtt vagy után, terhességi emlőrák esetén, korábbi emlőműtét esetén, akár korábbi esztétikai nagyobbító műtét esetén, vagy ismételt recidivált emlőrák esetében is elvégezhető a szentinel/őrszem nyirokcsomó biopszia, és nem kell onkológiailag feleslegesen a beteg összes nyirokcsomóját eltávolítani. Három évvel ezelőtt fogadták el Szt Gallen-ben azt az ajánlást, hogy amennyiben az őrszem nyirokcsomó biopszia során a nyirokcsomóban izolátumos sejtes vagy mikrometasztázist (0,2 és 2mm közötti áttétet) találnak, akkor nem feltétlenül kell az összes nyirokcsomót eltávolítani, mint ezt korábban tettük. Sőt, semmilyen további kezelést nem kell a hónaljban végezni.

A tavalyi San Antoniói és az idei Szt. Galleni konferencia egyértelműen úgy foglalt állást, hogy amennyiben az őrszem nyirokcsomó biopszia során 1 vagy 2 makrometasztázist (2mm-nél nagyobb áttétet) találunk és a beteg emlőmegtartó műtéten esett át és fog utána sugárkezelést kapni, akkor ebben az esetben sem kell komplettáló ismételt műtétet és teljes nyirokcsomó eltávolítást végezni második lépésben annak minden kellemetlen mellékhatásával. Ilyenkor elég a hónalj besugárzása, amivel megfelelő regionális kontrolt és jó eredményeket tudunk elérni. Természetesen most korán felfedezett betegségről beszélünk. Az intézetünkben ezt a gyakorlatot San Antoniói konferencia után februárban vezettük be. Háromnegyed éves tapasztalatot tudok Önökkel megosztani. Ez a tapasztalat azt mutatja, hogy 1000 primer emlőrák betegünk közül körülbelül 100 olyan betegünk volt csak ebben az évben, akik az új kutatási eredmények és azok elfogadása miatt nem kerültek ismételt műtétre.
Így ennél a 100 betegnél nem volt szükség újabb megerőltető műtétre, annak pszichés és hosszú távú fizikai mellékhatásaival. Ez az összes betegünk kb. 10%-a volt.

Még egy érdekes kérdést szeretnék megosztani Önökkel Szt. Gallen-nel kapcsolatban, ez pedig a sugárkezelés. Minden emlőrákos beteg tudja, hogy az emlőmegtartó műtét után kötelező a sugárkezelés és ennek a standard módja a 25 alkalmas sugárkezelés, ami nem csak fizikailag, de pszichésen is rendkívül megterhelő a betegeknek. Végre ez a kérdés is egyértelműen a helyére került. Most már létezik úgy nevezet hypofrakcionált, rövidebb ideig tartó sugárkezelés a korai emlőrákos betegeknél. Elfogadták a kongresszusok azt a megállapítást is, hogy ez legyen a jövőben a gold-standard ellátási mód a korai emlőrákosok esetében. A magyar sugárterápiás doktorok is kezdik bevezetni nálunk ezt az eljárást a mindennapi gyakorlatban, így nem feltétlenül kell ragaszkodnunk a 25 vagy a 33 sugárterápiás hagyományos kezeléshez.

Az emlőrák sebészetével kapcsolatban az az érdekes téma is egyértelmű megerősítést nyert San Antonióban, hogy milyen neoadjuváns vagy műtét előtti szisztémás kemoterápiát kapjanak a betegek a biológiai tulajdonságok, méretek vagy áttétek miatt a műtét előtt. Ma már egyértelmű, hogy a sebészeti beavatkozást a kemoterápia utáni kontrollvizsgálaton látható tumor méretének megfelelően kell végezni. Ez azt jelenti, hogy azoknál a betegeknél, akik először kemoterápiát kapnak és utána kerülnek műtétre, egyre jobbak a lehetőségek az emlőmegtartó műtét elvégezésére, még akkor is, ha a kiindulási esetben elég nagy az emlő volumenéhez képest a daganat. Ennek kiegészítésére a biztonság kedvéért a sugárterápiát (amit az emlőmegtartó műtétkor után adjuvánsan kap a beteg) viszont az eredeti tumor méretnek megfelelően kell tervezni a sugárterápiás orvosoknak. Ez teljesen új koncepció és azt gondolom, hogy ez is a betegek előnyére fog válni.

Azt gondolom, hogy ezek az új eredmények, amelyek ebben az évben nálunk az onkológiai intézetben - és remélem, hogy egyre több magyarországi emlőrák központban is bevezetésére kerülnek-, a betegeink gyógyulását segítik úgy, hogy kisebb megterhelést, kisebb műtéti beavatkozást jelentenek, és természetesen az onkológiai biztonság, a gyógyulási esély kárára sosem mennek.

Szeretném megemlíteni azt is, hogy 1 hónappal ezelőtt megjelent az Országos Onkológiai Intézet Emlősebészeti Osztályának kiadványa Az Emlőrák Korszerű Sebészete címen, amelyhez egy fejezet erejéig én is hozzájárultam. Ez a könyv tulajdonképpen egy tankönyv, és szeretnénk elérni, hogy a jövőben ez a könyv legyen a vezérvonala a Magyar Emlősebészetnek.




KERESÉS A WEBLAPON
HÍREK, AKTUALITÁSOK
© Copyright 2010 - MAZS Alapítvány (www.mazs.hu) - Minden jog fenntartva.