Marcia Presky Női Egészségmegőrző Program
Marcia Presky Women’s Health Empowerment Program (WHEP)
American Jewish Joint Distribution Committee logo
facebook
Hátrányos helyzetűek életkilátásai - A rövid élet titka
Magyar Narancs, 2010. szeptember 30.
Annak, hogy egy most 30 éves férfi megérje a nyugdíjkorhatárt, alig 45 százalék az esélye, ha legfeljebb nyolc általánosa vagy szakmunkás-bizonyítványa van. További kockázatot jelent, ha hátrányos helyzetű kistérségben él és nincs munkája. Mindezeken már csak az ronthat, ha telepen élő roma az illető.
Az iskola udvarán felállított színpadról valami túlvezérelt mulatós zene szól, egy kondérban kétszáz adag halászlevet főznek, és a kisebb gyerekek elégedetten rohangálnak a tüdővel felfújt rózsaszín lufikkal is � a rózsaszín lufi önmagában is szép, de itt az emlőrák elleni küzdelmet szimbolizálja -, pláne hogy ma, lévén reggeltől estig egészségnap, egyébként sincs iskola. A hangulat inkább piknikre emlékeztet, jönnek a szomszédos községekből is, süteménnyel kínálgatják egymást az ismerősök, sportversenyek, tombola, a konferanszié sztárvendégeket ígér délutánra - mintha csak falunapon lennénk; és mintegy mellékesen, szinte csak említve a programok között emlőrák- és melanómaszűrés, szív- és érrendszeri vizsgálat, komplett mellkasröntgen, vércukorszintmérés: a lokális haláloki struktúra vezető betegségeinek szűrésére az iskola előtt ott áll a Pécsi Orvostudományi Egyetem kamionja: a legmodernebb diagnosztikai műszerekkel dolgozó tíz fős egészségügyi stáb reggel óta fogadja a vizsgálatra jelentkezőket. Inkább csak tudni lehet, mint érezni, hogy a sok színes-szagos program a marketing, a csomagolás, amivel a szervezők eladják a lényeget: ez pedig a szűrés, a betegségmegelőzés, és az egészségtudatosabb életvitel támogatása.
Bár nem az Ormánságban vagyunk, és Pécs is viszonylag közel van, ezen a bányásztelepülésen is otthagyta látható és láthatatlan jeleit a rendszerváltást követő foglalkoztatási krízis � éppen ezért, a rossz anyagi körülmények nyomában előbb-utóbb szükségszerűen megjelenő rossz egészségi mutatók miatt választották a szervezők a falut az egészségnap színhelyéül. A szegénység ugyan nem olyan látványos, mint az Észak-Alföld szegregálódó falvaiban, de sokat elárul, hogy a programban hangsúlyosan szerepel az ingyen ebéd, és a szűrésen résztvevőket az egyik plakát azzal kecsegteti, hogy elsőként választhatnak az adományként hozott ruhákból. Mindenesetre Ancsa, azaz Kelemenné Várnai Anna, a helyi roma egyesület elnöke nem mulasztja el az érkezőket emlékeztetni, hogy miért is vannak itt: � Voltál már szűrésen? Vért adtál-e? Anyádnak szóltál?�-csak úgy röpködnek a kérdések, és Ancsa nem átallja eldobatni a cigarettát az iskola udvarán, az egészségnap fő helyszínén rágyújtókkal.

Sajátos civil konzorcium szervezi a leghátrányosabb helyzetben lévőknek ezeket az egészségnapokat. Az amerikai zsidó segélyszervezet, a JOINT (JDC) az �Egyenlő eséllyel a rák ellen� program vezetője � a projektet finanszírozó amerikai zsidók a �Tikkun Olam�-ot, a �világ helyreállítását� , a világ megjavítására való törekvést gyakorolva adományoznak a hátrányos helyzetben élő magyar nők egészségére - elsősorban is a vezető halálokként számon tartott emlőrák megelőzésére- jelentős összeget. Az amerikai mellrákellenes szervezet, a Komen alapítvány a másik , az OSI pedig a �Roma Kezdeményezések� programja révén a harmadik pénzügyi támogatója a hátrányos helyzetűek � az OSI részéről kifejezetten a romák- egészségmegőrző programjainak, míg a Színes Gyöngyök Egyesület, a baranyai roma nők civil önsegítő szervezete a helyi közvetítő � rajtuk keresztül a éri el a program azokat is, akik- noha az egészségügyi statisztikák alapján leginkább rá lennének szorulva a különböző szűrővizsgálatokra-, általában már csak az utolsó, vagy az az utáni pillanatban fordulnak orvoshoz. (Az egészségtudatosságot vizsgáló felmérések azt mutatják, hogy a rossz szocio-ökonómiai státusú romák általában csak a magas lázat és az erős testi fájdalmat tekintik betegségtünetnek � ennél enyhébb tünetekkel jobbára nem fordulnak orvoshoz.) Ez a kissé vásári hangulatú egészségnap tudatos és markáns civil esélykiegyenlítés. A programot az a felismerés hozta létre, hogy az állam jogilag, formálisan ugyan egyenlő hozzáférést biztosít mindenki számára az egészségügyi szolgáltatásokhoz - ezeken az egészségnapokon például a társadalombiztosítás általában kifizeti bizonyos vizsgálatok díját (a többit a civilek állják) -, de ez még távolról sem jelenti a méltányos ellátást, az egészséghez való jog tekintetében valóságos esélyegyenlőséget: kutatások sora bizonyította, hogy az alacsony társadalmi -gazdasági státus számtalan ponton jelent akadályt a �betegúton�. A gyengébb minőségű vagy éppen semmilyen egészségügyi ellátás leginkább a hátrányos helyzet, vagyis a szegénység, az alacsony szociökonómiai státus következménye, de � ahogy ez például Babusik Ferenc tanulmányából tudható (Az esélyegyenlőség korlátai Magyarországon, L'Harmattan, é.n.) � néhány mozzanatban, mint például az ügyeleti kivonulás megtagadásában kimutathatóan szerepet játszik az etnikai alapú diszkrimináció is.

Hogy ma Magyarországon a statisztikai valószínűség alapján hány évvel rövidebb életre számíthat egy állampolgár, ha történetesen romának születik, arra nézve csak becslések vannak: a demográfusok, szociológusok és más kutatók számításai hét és tízenöt év között szórnak. A hozzávetőleges középérték és a leginkább elfogadottnak tűnő számítások alapján azt mondhatjuk, hogy ma egy roma állampolgár átlagosan nagyjából tíz évvel rövidebb ideig él, mint az �átlagmagyar�. A neves demográfus, Hablicsek László tíz évvel ezelőtti tanulmánya szerint például (Kísérlet a roma népesség előreszámítására 2050-ig, Bp, 1999.) a roma férfiak várható élettartama 2010-re nem éri el a hatvan (!), a nőké a hetven évet, ( a teljes népességben ez most nagyjából 69, ill. 77 év). Egy ugyanekkor készült másik tanulmány (Puporka Lajos � Zádori Zsolt: A magyarországi romák egészségi állapota Bp, 1998) tizenöt évre teszi a romák várható élettartamában mutatkozó �deficitet�. Pontosabb adatokat vélhetőleg a következő népszámlálás után sem fogunk kapni, hiszen a 2001-es cenzus mindössze 190 000 romát talált az országban � az azóta látványosan megerősödő cigányellenes előítéletek és hangulat nyomán vélhetőleg még kevesebben fogják magukat romának vallani. Ha a roma lakosság számáról és ebből adódóan korösszetételéről �objektív� adatok nincsenek is � a legmértékadóbb számítások nagyjából 650 000 főre teszik ma a romák lélekszámát-, sokat elárul az a tény, hogy egy közelmúltban folytatott romakutatásból - ahol a megkérdezettek úgy kerültek a mintába, hogy a környezetük azonosította őket cigányként- ki kellet venni a 65 pluszos korosztályt, mert nem találtak elegendő számú alanyt ahhoz, hogy a mintát reprezentatívnak lehessen tekinteni. Egy 2003-as reprezentatív felmérés egyik adatsora más szempontból mutat rá a romák drámaian rossz életkilátásaira: eszerint az ötven év feletti roma nők közel fele özvegy - az arány a hatvannyolc pluszos korosztályban pedig már majdnem 80 százalék.

Magyarországnak közismerten rosszak a halandósági mutatói � abszolút értékben, és a GDP-hez viszonyított várható élettartam tekintetében is az OECD legutolsói közt vagyunk-, és ebben döntő szerepe van annak, hogy a romaként meghatározott népcsoport életkilátásai még ennél a rossz átlagnál is tíz évvel rövidebbek. Egészségszociológiai közhely, hogy a fejlettségnek ezen a szintjén már nem a GDP abszolút értéke határozza meg elsősorban az ország lakosságának egészségi állapotát � ennek egyik indikátora épp a halandósági mutató-, hanem sokkal inkább az egészség megőrzésének társadalmi szintű esélyegyenlősége: végső soron, hogy mekkora a távolság a társadalom alsó és felső ötödében/tizedében élők között. A kutatások fényében pontosan az látszik, hogy nincs �magyar átok�, hogy nem sorsszerű a magyar népesség kiugróan rossz egészségi állapota és várható rövid élettartama, hanem egyenes következménye annak az egyre mélyülő szakadéknak, ami a társadalom alján, a mélyszegénységben élőket választja el a többség társadalmától. Többek között Klinger Andrásnak a halálozás kistérségi megoszlását vizsgáló tanulmányaiból tudható, hogy Magyarországon az Unió többi államához képest nemcsak lényegesen rosszabbak az életkilátások, de mind a területi átlagok, mind az iskolai végzettség vagy a társadalmi helyzet szempontjából drámai egyenlőtlenségek mutatkoznak: így ma egy felsőfokú végzettséggel rendelkező férfi átlagosan 16 évvel hosszabb életre számíthat, mint nyolc általánossal sem rendelkező honfitársa, és ez a különbség még a szakmunkás végzettségűekkel összevetve is 11 év � a tendenciát világosan mutatja, hogy húsz évvel ezelőtt a legalacsonyabb és legmagasabb végzettségűek várható élettartama közti különbség még csak 9 év volt. Az sem mellékes körülmény, hogy a legalacsonyabb végzettségűek amúgy is rövid várható életükből legalább tíz évet fognak valamilyen súlyos funkció-korlátozottságban (munka, mozgás, stb) és legalább egy krónikus betegséggel küzdve eltölteni. Sokat elárul az elmúlt húsz év társadalmi folyamatairól, hogy míg a felsőfokú végzettséggel rendelkezők életkilátásai a 90-es évek közepétől lendületesen javulni kezdtek, addig legalacsonyabb végzettségű férfiak várható élettartama lényegében stagnál � a nyolc általánossal sem rendelkező nőké pedig, mintha csak valami társadalmi kataklizma következett volna be, egyenesen csökkent.

�Az utóbbi években egyértelműen romlott a helyi romák egészségi állapota - állítja dr. Szirtesi Zoltán, aki közel negyven éve dolgozik háziorvosként a kiskundorozsmai cigánytelepen; az ő nevéhez fűződik az egyik első, a cigányok egészségi állapotával foglalkozó tanulmány is. A morbiditási struktúra nem nagyon változott, ma is ugyanazok a meghatározó betegségek, de többen és fiatalabban betegszenek meg, mint néhány évvel ezelőtt. A telepen a lakhatási körülmények nem romlottak lényegesen, de nőtt a jövedelmi szegénység. Az embereknek egyre kevesebb a pénze: sokszor nem tudják kiváltani a gyógyszereiket, és a táplálkozásuk is sokkal egészségtelenebbé vált. Az én tapasztalatom szerint alapvetően ez utóbbi a gyengébb fizikai állapot és a nyomában járó korai egészségromlás legfőbb oka.�
�Öt éven keresztül vizsgáltuk a telepen élő romák lakhatási és egészségi körülményeit; egyértelmű, hogy nincsenek antropológiai különbségekkel magyarázható eltérések a cigány és nem cigány lakosság morbiditási struktúrája között � mondja dr. Kósa Karolina, a debreceni egyetem docense. Azt találtuk, hogy a hasonló szociökonómiai státusú telepen és nem telepen élők között mérhető különbség van az egészségi állapotukat illetően � természetesen a telepen élők paraméterei a rosszabbak. A különbségeket teljes körűen magyarázzák a rossz fizikai körülmények, a társadalmi- gazdasági depriváció, a jövedelmi szegénység - kivéve egyetlen lényegesnek tűnő életmódbeli tényezőt: a telepen élők közül az azonos korú, iskolázottságú és jövedelmű nemtelepen élőkhöz képest sokkal többen dohányoznak: ennek a pontos okai még felderítésre várnak�
Úgy tűnhet, a dohányzás tényleg valami cigány átok. A kővágószőlősi egészségnap emblematikus képe, amint a kamionból kilépő romák � egy kisebb csoport mindig ott ácsorog- a többiekhez érve azonnal rágyújtanak. Igaz, mindenki komoly stresszen van túl, és a cigarettázás a többségnek egészen fiatal kora óta az élete része. A roma nők körében kiugróan magas koraszülések száma � az alultápláltság mellett - szintén a dohányzó kismamák magas arányára vezethető vissza. A másik meghatározó ok a tíz éve egyre korábbra tolódó első terhesség korai időpontja: részben ennek köszönhető, hogy a roma lánygyerekek jelentős része a tanköteles kor betöltése előtt eltűnik a közoktatásból. A kör ezzel bezárul, hiszen szoros összefüggés van a szülők iskolai végzettsége és a dohányzásra való rászokás időpontja között: az alapfokú végzettséggel rendelkező szülők gyermekeinek többsége már a pubertás előtt rászokik a dohányzásra. Ráadásul - szemben a közkeletű mítosszal - a roma lányok sem érettek még 16 évesen a szülésre. Úgy tűnik tehát, a rövid életet egyik determináló oka, a dohányzás is az iskolára mutat.

Valószínűleg módszertani különbségekkel magyarázható, hogy a roma népesség egészségi állapotát vizsgáló kutatások egymástól jelentősen eltérő morbiditási struktúrát mutatnak: még egyazon szerző más-más mintán végzett kutatásai alapján is jelentős az eltérés a jellegzetes betegségek tekintetében. E különbségek egyik alapja vélhetően az az elvi/elméleti bizonytalanság, hogy ki tekinthető egy reprezentatívnak szánt kutatás során cigánynak: �(...)arról, hogy egy etnikai csoport �objektíven� milyen létszámú, az empirikus társadalomkutatás módszereivel lényegileg semmit nem lehet mondani.� � írta a Ladányi- Szelényi szerzőpáros a �Ki a cigány� disputa egy pontján � míg a velük vitázó hasonlóan neves szociológusok szerint kellő körültekintéssel releváns adatok gyűjthetők, ha azt vesszük cigánynak, akit a környezete akként tart számon.
Egy ponton viszont teljes az összhang a különböző módszertannal és elméleti kerettel készült kutatások eredményei között: a legerősebb összefüggés az életkilátások és az iskolai végzettség között mutatkozik. Jelentősen növeli a korai halál esélyét még a jövedelmi szegénység és a hátrányos helyzetű kistérség mint lakhely, regionálisan a Dél-Dunántúlon illetve Észak- és Kelet-Magyarországon, a bizonytalan vagy rossz munkapiaci helyzet, a rossznak tartott egészségi állapot, az anómia érzése és a depresszió, illetve a cigány lakosság relatíve magas aránya az adott településen. Nehéz lenne tagadni, hogy ez a rossz életkilátások elé néző virtuális állampolgár egzisztenciája szinte minden vonásában a szegregált körülmények közé került, egészségtelen életet élő roma képét idézi elénk. Kérdés, hogy valóban cigányként kell-e őt meghatározni. A Szelényi-Ladányi szerzőpáros egyik legsúlyosabb érve a romák környezet által történő besorolásának módszere ellen, hogy minden ilyen csoportképzés � túl azon, hogy bizonytalan alapokról és bizonytalan jegyek alapján konstruál identitást- alapvetően dichotómiaként működik, hiszen a nagyobb csoportot (magyar állampolgárok) két kisebbre osztja (a cigányok és mi). Ez az oppozíció, a mai magyar közhangulatban, amikor a lakosság közel nyolcvan százaléka egyetért azzal az állítással, hogy a cigányok maguk felelősek a rossz körülményeikért, eleve kétségessé teszi minden , a célcsoportot cigányként meghatározó felzárkóztató politika sikerét. Azok a jegyek viszont, amelyek alapján meghatározható az a réteg, az a talán egymillió magyar állampolgár, aki az underclass-osodás elszenvedője, aki csúszik le, vagy már benne is van egy társadalom alatti életformában, nem etnikai-antropológiai, sokkal inkább szocio-ökonomiai jellegzetességek. Az etnikai alapú diszkrimináció � ezt mutatják a romák egészségi állapotát vizsgáló kutatások is - nem elsődleges oka a méltánytalan egyenlőtlenségek kialakulásának � ezek a hátrányok általában sújtják a szegényeket. Ahol pedig mégis � mint például a hosszú élet titkát jelentő közoktatásban -, ott egyértelmű az állam feladata is: a jogi eszközök alkalmazásán túl pozitív diszkriminációval kell megállítania a kirekesztésből következő gettólét bővített újratermelését.

KERETES 1: Házhoz megy
�Hosszú és bonyolult szervezés előz meg egy ilyen kitelepülést�- mondja dr. Szalai Gábor a pécsi klinika radiológus főorvosa, a mobil szűrés megszervezője és irányítója. Különböző, az egészségügyi rendszerből kinyerhető adatok alapján választjuk ki azokat hátrányos helyzetű kistérségbeli településeket a megyében, ahová a mutatók alapján indokolt és érdemes is kitelepülni.� A hátrányos helyzet nem előfeltétel, de a kistelepüléseken szinte mindig rosszabbak az egészségügyi mutatók, és az ott élők hozzáférése az egészségügyi szolgáltatásokhoz is korlátozottabb. A szűrővizsgálatokat a morbiditási mutatókhoz igazították, vagyis azokat a betegségeket szűrik, amelyek a lista élén állnak: a nőknél ez jellemzően az emlő-és a méhnyakrák, férfiaknál a légzőszervi-, valamint a szív- és érrendszeri betegségek. Az OEP csak bizonyos vizsgálatok költségét téríti a teljesítmény volumen korlát erejéig, mást nem, de az uniós forrásból vásárolt kamiont így is fenn tudják tartani - igaz, ennek feltétele a civilek támogatása meg a közel száz százalékos kihasználtság: a mobil szűrőállomás minden funkciója általában reggeltől estig megállás nélkül üzemel. Kicsit másképp persze, mint ahogy nálunk szokás: a páciensek toborzása, a szervezés már hetekkel korábban megkezdődik, a háziorvos, a védőnő, és gyakran, mint Kővágószőlősön is, a civilek részvételével � így mire elkezdődik a szűrés, a kapacitás nagy része már �le van kötve�. A vizsgálatok eredményeit interneten továbbítják a klinikára, és ha valamelyik vizsgálati eredmény pozitív, a páciensüket nem bocsájtják el a leleteivel, hanem a teljes betegúton, egészen az utógondozásig elkísérik. �Ez a fajta komplex szűrés tudtommal Európában is egyedülálló � mondja Szalai doktor-, igaz, ezt elmondhatjuk a betegségi mutatóinkról is. Meg azt is, hogy az OEP velünk mindenképp jól jár: ha minden ezer vizsgálaton megjelent nőből csak hetet idejében ki tudunk szűrni, dolog már rentábilis�

KERETES 2 Interjú Solymosy József Bonifácz egészségfejlesztési szakértővel, a Roma Diplomások Országos Szervezete szakreferensével

Magyar Narancs:Érvényes állítás-e, hogy ha ma valaki romának születik, 7-10 évvel rövidebb életre számíthat, mintha többségi állampolgárként látná meg a napvilágot?
Solymosy József Bonifácz: Igen is, meg nem is. A statisztikai valószínűség nyilván nem fordítható le közvetlenül biztosan bekövetkező egyéni életeseményekre � egyfelől. Másfelől a �romák� halandóságára vonatkoztatott állításnak körülbelül annyi értelme van, mintha azt mondanám, hogy a szlávok szívesen házasodnak, hiszen az egyes roma közösségek kulturálisan és sok egyéb vonatkozásban gyakran olyan távol esnek egymástól, mint például a szlovákok a bolgároktól. Mondjuk azt, hogy a Magyarországon élő roma közösségek várható élettartamának átlagával kapcsolatosan igaz lehet ez az állítás.
MN : Ez inkább fedi a valóságot, vagy politikailag korrektebb?
SJB: Alapvetően az a kérdés, hogy minek alapján és milyen céllal képezünk társadalmi részcsoportokat. Nálunk most a legjelentősebb csoportképző alap a többség intoleranciája: így válnak mássá, a többséghez képest meghatározott kisebbséggé az idősek, a hajléktalanok vagy a fogyatékkel élők éppúgy, mint a romák vagy a nem is létező pirézek. Ha etnikai kisebbségként definiálunk egy egyébként nem homogén csoportot, akkor ezzel könnyen lehet, hogy megerősítjük azt a sztereotip gondolkodást, amelyik jobb esetben is alapjogi, gazdasági és egyéb hátrányok alapján akarja meghatározni azt. De ha ez a kiindulópontunk, akkor ott, ahol ezek a deficitek vannak, ott többletjogokat és szolgáltatásokat, az etnikai csoportok esetében például garantált parlamenti képviseletet és az anyanyelv használatának jogát kellene biztosítani. Ez meg ugye, akárcsak a pozitív diszkrimináció eszközrendszere nálunk nincsen. Ezért nekünk is célszerűbb lenne vulnerable groups-ról, sérülékeny csoportokról beszélni: az ebbe a csoportba való bekerülés egyik rizikófaktora � a mi térségünkben különösen - éppen a kisebbségi származás. Vagyis annak, aki valamelyik kisebbségi csoportba születik, nagyobb az esélye arra, hogy egy valamiféle hátrányt elszenvedő társadalmi csoport tagja legyen � akárcsak abban az esetben, ha például alacsony iskolai végzettségű és/vagy munkanélküli szülei vannak, vagy például hátrányos helyzetű kistérségben él.
MN: Lényegében azt mondja, hogy a romák társadalmi helyzete nem írható le roma problémaként.
SJB: Feltehetőleg rossz következtetésekre jutunk, ha a kevés számú és reprezentatívnak semmiképp nem nevezhető empirikus romakutatás eredményeiből indulunk ki. Módszertanilag is problematikus egy kalap alá venni egy nyugat-dunántúli diplomás beás cigányt egy telepen élő nyírségi oláh cigánnyal. De ugyanígy csak rossz következtetéseket vonhatunk le az adatokból, ha például a teljes populáció életkilátásait vesszük alapul, hiszen az ország keleti és nyugati felén, vagy a Budapest különböző kerületében élők életkilátásai közt is van akkora a különbség, mint a �becsült romák� és a teljes populáció várható élettartama között. Talán hasznosabb, ha a máshol elfogadott �méltánytalan egyenlőtlenségről� beszélünk: ez olyan rendszerszerű hátrányokat jelöl, amik nem szükségszerűek, és társadalmi, politikai eszközökkel megszüntethetőek lennének. A drámaian rossz életkilátások nálunk nem elsősorban az etnikai besorolás, a �romaság� következtében alakultak így: a társadalmi különbségek növekedése, az alul lévők leszakadása egyaránt sújt romát és nem romát.
MN: A nagyjából a lakosság tíz százalékát kitevő �mélyszegények� többsége roma származású, akik nemcsak az oktatásban, de az egészségügyi ellátórendszerben is naponta megélik a diszkrimináció esélycsökkentő következményeit. Mégsem beszélhetünk romaproblémáról?
SJB: Ez a felülreprezentáltság éppen a többségi társadalom intoleranciájának bizonyítéka. Nem csak a romák problémája az, hogy a társdalom intézményei � noha elvileg az általuk nyújtott szolgáltatásoknak a �felhasználói� igényekhez kellene igazodni � működésükben alapvetően inkább a társadalomban aktuálisan uralkodó beállítottságot tükrözik: ez jelenik meg például az egészségügyi ellátórendszerben, amelyik nem képes érdemben hozzájárulni a legrászorultabbak egészségmegtartásához, vagy a közoktatásban, amelyik inkább diszkriminál, mintsem felzárkóztatná a hátrányos helyzetből érkezőket. Mindezen túl, azt kell látni, hogy a lakhatás, munkanélküliség, oktatás, szegénység, egészség, mint egy kerék küllői, nem priorizálható problémacsoportok, nem lehet őket külön kezelni. Hiába csinálunk például nagyszerű felzárkóztató iskolákat a cigány gyermekeknek, ha nincs egy normális cipőjük, amiben el tudnának menni az iskolába, vagy ha nem teremtünk nekik a tanuláshoz minimálisan szükséges lakáskörülményeket, ahol van rendes fűtés és világítás. Ugyanez áll az életkilátásokra: ha csak az egészségügyi ellátást fejlesztjük, szemernyit sem fognak csökkenni az egyes társadalmi csoportok halandósági mutatói közti eltérések.



KERESÉS A WEBLAPON
HÍREK, AKTUALITÁSOK
© Copyright 2010 - MAZS Alapítvány (www.mazs.hu) - Minden jog fenntartva.