Marcia Presky Női Egészségmegőrző Program
Marcia Presky Women’s Health Empowerment Program (WHEP)
American Jewish Joint Distribution Committee logo
facebook
Nem a melleltávolítás az egyetlen megoldás - interjú dr. Dank Magdolnával
Metropol Magazin, 2013. május
Angelina Jolie megelőző melleltávolításáról és az erről írt cikkéről az elmúl hétben sokan sokféle véleményüknek adtak hangot. Dr. Dank Magdolnát, a Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikájának egyetemi docensét - akit a Magyar Rákellenes Liga szavazásán az év onkológusának is választottak - kérdeztük a témáról.
Milyen kockázatot jelent az, ha valaki a Joliéhoz hasonló hibás génmutációt hordoz?

- A különböző génmutációk meghatározásánál kiderült, hogy a BRCA1 és BRCA2 mutációk nagy szerepet játszhatnak abban, hogy bizonyos egyének esetében nagyobb legyen az emlőrák és a petefészekrák kialakulásának kockázata. Ez körülbelül ötszörös rizikót jelent az átlaghoz képest. Az a kérdés, hogy a mutációt hordozóknak milyen ellátást kell nyújtani, hogy hogyan lehet megelőzni a rák kialakulását. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a megelőző kezelések, mint az antiösztrogén-kezelés, az örökletes emlőrák-típusok esetében nem járnak a kívánt eredménnyel.

Ki az, aki gyanakodhat arra, hogy családjában örökletes az emlőrák?
- Akinek első fokú rokonai közt legalább két esetben előfordult az emlőrák. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy ha valakinek egyik nagymamája hetven, a másik nyolcvan évesen lett emlőrákos, annak nem kell aggódnia az örökletesség miatt. Ha viszont édesanyja negyven, nagymamája ötven évesen lett mellrákos, akkor érdemes lehet ezen elgondolkodni, Ugyanez igaz akkor, ha a családban előfordult férfi emlőrák, vagy mindkét mellben egyszerre kialakuló rákbetegség. Ezekben az esetekben felvetődhet, hogy BRCA-génmutációval állunk szemben. Bizonyos népcsoportoknál, mint az askenázi zsidók, a finnek vagy a dánok, magasabb az örökletes emlőrák előfordulása. Ha felmerül a gyanú, a nőnek el kell döntenie, akarja-e tudni, hogy hordozza-e a hibás gént. Ha igen, akkor pedig különböző lehetőségeket kell nyújtani neki.

Melyek ezek a lehetőségek?
- Nem tartom jó üzenetnek azt, hogy aki hordozó, annak feltétlenül le kell vetetnie a mellét. Azért van az onko-team, amelyben klinikai onkológus, sugárterápiás szakember sebész, patológus és jelen esetben mindenképpen pszichológus is vesz részt, hogy közösen dolgozzanak a döntésen. Ez lehet az is, hogy szorosabbra fogják a kontrollt, hogy a lehető legkorábbi fázisban találkozzanak a betegséggel, ha előfordul – mert van olyan hordozó is, akinél sosem alakul ki az emlőrák. Van, aki elképzelhetetlennek tartja azt, hogy szilikon legyen a testében. Van, aki az ötszörös kockázatot nem tudja elviselni – és mivel ma már érettségire szilikont rakatnak a mellükbe a lányok, elfogadhatóbbá vált az emberek számára, hogy kivetessék a mirigyállományt és implantátummal pótolják. Egyik döntés sem jobb, mint a másik. A legfontosabb az, hogy lehessen dönteni arról, hogy valaki akarja-e tudni, hogy hordozza-e a hibás gént, vagy nem. Itt nem arról van szó, hogy a nő mellében ketyeg egy mellrák, ami egyszer csak fekélyként kifakad. Az egyén joga, hogy döntsön arról, mit akar tudni, és mit nem.

Hogyan zajlik ez a vizsgálat?
- Egy vérvétel, semmilyen nagy beavatkozással nem jár. Azoknak, akiknél indokolt a vizsgálat elkészítése, nem kell érte fizetniük. Aki mindenképp szeretné elvégeztetni, az magánlaborokban is megteheti. Az egyetemen 180- 200 ezer forintba kerül ez a vizsgálat, amely más, ritkább génmutációkat is keres.

Ha valaki BRCA-hordozó, hogyan zajlik az onko-teammel közös döntéshozatal?
- Megbeszéljük az érintettel, hogy mit szeretne, elmondjuk, milyen lehetőségei vannak. Ebbe a folyamatba mindenképpen fontosnak tartok bevonni pszichológust, pszichiátert is, mivel ez nem egy egyszeri döntés, lehetnek következményei. Egy dolgot pedig semmiképp sem szabad elfelejteni: a mell vagy a petefészek eltávolítása sem jelent száz százalékos bizonyosságot azzal kapcsolatosan, hogy nem alakul ki a betegség. Az esély nagyságrendekkel kisebb lesz rá, de nem nulla. Az eltávolítás lehetőséget ad, de nem teljesen oldja meg a helyzetet. A szélsőségek helyett inkább a folyamatra kellene figyelni ezzel a témával kapcsolatosan: arra, hogy miért juthat el valaki eddig a döntésig.

Ha valaki a szorosabb kontroll mellett dönt, milyen gyakran kell mammográfiára mennie?
- Ezt a családi kórtörténet, a személyes rizikó ismeretében lehet megmondani. Ha valakinek az édesanyja 38, a nagymamája 45 évesen halt meg mellrákban, lehet, hogy három havonta fogjuk behívni.

Milyen gyakran fordul elő az örökletes emlőrák hazánkban?
- Az egyetemen nyolcvan gyanús esetből csak kettőben bizonyosodott be, hogy erről van szó. Az összes emlőrák 7-8 százaléka örökletes, de ezeket sem mindet a BRCA okozza. Az körülbelül 4-6 százalékért felelős.
Az életmód is számít
A génmutáció hordozói is tehetnek az ellen, hogy kisebb eséllyel betegedjenek meg
A sportot ajánlotta Dank Magdolna az érintetteknek
Divatdiéták helyett ő a mediterrán étrendet javasolja sok gyümölccsel, zöldséggel, salátával, olajokkal, fehér húsokkal és időnként egy kis száraz borral
Táplálékkiegészítők helyett jobb minőségű ételeket ajánl, melyekből áruk miatt kevesebbet fogunk venni, így nem fogyasztunk túl sok kalóriát sem



KERESÉS A WEBLAPON
HÍREK, AKTUALITÁSOK
© Copyright 2010 - MAZS Alapítvány (www.mazs.hu) - Minden jog fenntartva.